A szabadságharc okai
Önkényuralom: A Habsburgok centralizáló politikája, amely korlátozta a magyar nemesség hagyományos jogait.
Szabad királyválasztás jogának megszüntetése: Ez a jog lehetővé tette volna a magyar nemesség számára, hogy saját uralkodójukat válasszák meg.
Magyarország területe "új szerzemény": A Habsburgok úgy tekintettek Magyarországra, mint az őket megillető területre, nem tiszteletben tartva annak autonómiáját.
Hadsereg túlkapásai: A Habsburg hadseregnek a helyi lakossággal szembeni visszaélései.
Jobbágyterhek növekedése: A központi hatalom növekvő adóterhei súlyosbították a jobbágyok helyzetét.
A szabadságharc (1703-1711)
Jelmondat: "Pro Patria et Libertate" – "Hazáért és Szabadságért".
Rákóczi Ferenc: A szabadságharc vezérlőfejedelme.
Kurucok és labancok: A kurucok Rákóczi seregét, míg a labancok a Habsburg-hű csapatokat jelölték.
Kultúra: A szabadságharcot és korát feldolgozó művek, például "A Tenkes kapitánya" film, amely Siklóson játszódik.
A bukás okai
Gazdasági kimerülés: A hosszantartó háborúskodás kimerítette az ország erőforrásait.
Szövetségesek hiánya: Rákóczi nem tudott elegendő külső támogatást szerezni a harc folytatásához.
Társadalmi problémák: A nemesek és a jobbágyok közötti ellentét gyengítette a belső összefogást.
Hadsereg gyengesége: A szervezetlen tisztikar és a képzetlen katonák nem tudták hatékonyan ellensúlyozni a Habsburg erőket.
Befejezés
1711 Szatmári béke: A szabadságharc hivatalos lezárása, amely bizonyos mértékben megőrizte Magyarország önállóságát a Habsburg Birodalmon belül.
A centralizáló politika azt jelenti, hogy egy ország vagy szervezet irányítását egy központi hatalom vagy helyszín ellenőrzi, csökkentve az egyes régiók vagy csoportok önállóságát.
Az autonómia pedig azt a jogot vagy képességet jelenti, amikor egy régió, csoport vagy szervezet saját maga hozhat döntéseket bizonyos ügyekben, anélkül, hogy egy külső hatalom beleszólna.
